Németi László
Németi László
(1929–2009)
Németi László 1929. augusztus 9-én született Balmazújvárosban. Itt kezdte tanulmányait. Bár alkotó éveit Budapesten töltötte, kötődése szülővárosához végig kísérte az életét. Szakmai munkájának, kutatásainak motivációit több esetben a település környékén gazdálkodó családtagjaitól nyerte.
Alsó- és középiskolai tanulmányai elvégzése után 1949-ben nyert felvételt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemem (GATE) Agrárközgazdász Karára, ahol 1953-ban szerzett diplomát. 1957-től 1960-ig a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztályának volt munkatársa, majd a GATE Agrárgazdaságtani Tanszékének volt aspiránsa 1960-1964 között. Kanditátusi értekezésének megvédése után visszatért a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol előbb a Beruházásgazdaságossági Osztályt, majd az Ár- és Jövedelemosztályt vezette. Minisztériumi munkája mellett külső oktatója volt a GATE-nak.
Tudományos munkája akkor teljesedett ki, amikor 1969-ben megbízást kapott a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központ (STAGEK) vezetésére, amely 17 éven keresztül működött irányítása alatt. Ebben az időszakban – 1984-ben – szerzett akadémiai doktori fokozatot. 1981-ben nevezték ki címzetes egyetemi tanárrá, 1986. február 1-jén pedig egyetemi tanárrá. 1986 és 1991 között a MÉM Mérnök és Vezetőtovábbképző Intézetének, majd a GATE Vezető és Továbbképző Intézetének volt a főigazgatója. Főigazgatói teendői mellett ellátta az Intézet Gazdaságirányítási Tanszék tanszékvezetői feladatait is.
Szakmai közéleti tevékenységét az MTA Agrárközgazdasági Bizottságában, az Akadémiai Tudományos Minősítő Bizottságában a különféle agrár- és közgazdasági bizottságokban, egyesületekben és tudományos konferenciákon fejtette ki. Szakterületén végzett, elismertségnek örvendő munkája, oktató, kutató tevékenysége alapján 1995-ben professor emeritus címmel tüntették ki.
Németi László tudományos munkássága meghatározó jelentőségű volt az 1970-1990-as évek agrárgazdasági kutatásaiban. Kezdeményező szerepe volt az élelmiszervertikum több évtizedes elemzésében, az élelmiszergazdaság egységes közgazdasági szemléletének, vizsgálati módszereinek kialakításában. Tudományos munkássága során öt önálló könyvet és mintegy 250 tanulmányt, szakcikket publikált. Meghatározó művei az 1981-ben megjelent „Magyarország élelmiszergazdasága a hetvenes években”, „Hatékonyság és fejlesztési lehetőségek a mezőgazdaságban” (1986), „A magyar élelmiszertermelés és a piacgazdaság” (1992), valamint „A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón” (2003) voltak. 1992-ben megjelent könyve a hazai agráregyetemi oktatás fontos segédkönyve volt hosszú éveken keresztül.
Nyugdíjazását követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán a nappali és a doktori képzésben két féléves stúdiummal, az akkori gyöngyösi karon a nappali képzésben féléves agrárgazdaságtani kurzussal vett részt. 2009. július 28-án, életének 80. évében hunyt el Budaörsön.