Erdei Ferenc

Erdei Ferenc

(1910–1971)

Makón született 1910. december 24-én. Apja a makói kisparaszti hagymatermelők feltörekvő társadalmába tartozott. Erdei Ferenc gondolkodását elsőfokon ez a világ formálta, s ösztönözte arra is, hogy tanuljon.

Középiskoláit Makón végezte. A gimnázium elvégzése után a szegedi egyetem jogi karán folytatott tanulmányokat. Az egyetem elvégzése után, 1935-ben a Makó és Vidéke Hagymakertészek Szövetkezete és Egyesülete alkalmazta, majd kétéves nyugati tanulmányútra küldte ki. Ausztriában, Svájcban, Németországban és Hollandiában tanulmányozta a hagymatermelés és értékesítés korszerű formáit. 1944 novemberében Szegedre ment, s ott a „Délmagyarország” című napilap főszerkesztője lett, egyben hozzálátott a Nemzeti Parasztpárt újjáélesztéséhez. Részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülésén, s a kormány belügyminisztere lett. Az Országgyűlésnek ettől kezdve haláláig képviselője maradt, s mint a Parasztpárt egyik vezetője, különböző posztokon tagja volt a koalíciós kormányoknak is. 1948-ban államminiszter, 1949-től 1953-ig földművelésügyi, 1953-54-ben igazságügy-, 1954-55-ben újra földművelésügyi miniszter, 1955 decemberétől 1956 októberéig pedig a minisztertanács egyik elnökhelyettese volt. Az 1956-os októberi események alatt szintén tagja volt a különböző összetételű kormányoknak. 1957. január 1-jén kinevezték az MTA Mezőgazdasági Üzemtani Intézet (1962-től Agrárgazdasági Kutató Intézet) igazgatójának, majd ugyanez év decemberében a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett. Az akadémikus Erdei hét éven keresztül állt a Magyar Tudományos Akadémia élén. 1964-től 1970-ig főtitkári minőségben került a Hazafias Népfront élére, miközben a Magyar Tudományos Akadémia egyik alelnöki posztját is betöltötte. Halála előtt egy évvel, 1970-ben ismét a MTA főtitkárává nevezték ki.

Életpályája három főbb szakaszra tagolható: agrárszociológusi, agrárpolitikusi és agrárökonómiai. Agrárszociológiai pályaszakasz fontos művei: A makói tanyarendszer. Szeged, 1933. A makói parasztság társadalomrajza. Makó, 1934. Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe. Bp., 1937. 242 lap. Parasztok. Bp., 1938. 219 lap. Magyar város. Bp., 1939. 246 lap. Magyar falu. Bp., 1940. 238 lap. A magyar paraszttársadalom. Bp., 1941. 170 lap. Magyar tanyák. Bp., 1942. 260 lap. Az agrárpolitikusi pályaszakasz 1944 őszétől 1956 őszéig tart. Az agrárökonómiai kutatások programját már 1956-ban megfogalmazta. A szóban forgó tanulmány nyomán bontakozott ki az agrárközgazdaság hazai művelése és jött létre 1957. január l-jén az agrárökonómiai intézet. Az agrárökonómia tárgykörében fontos szerepet tulajdonított az üzemszervezés különböző kérdéseinek.  Igen korán magáévá tette az ún. „termékutas” szemléletet, a vertikumban való gondolkodást. Jelentős érdemeket szerzett magának a tudománypolitikában és a tudományszervezésben is. Új tudományirányítási és tudományszervezési koncepcióját 1968-ban tette közzé; ebben, s a két évvel később megfogalmazott elgondolásaiban az MTA szervezeti megreformálását hangoztatta elsősorban.

Meghalt 1971. május 11-én, Makón helyezték örök nyugalomra.