Burján Ambrus

Burján Ambrus

Monoron született 1930-ban. 1953-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárközgazdasági Karán szerzett kitüntetéses oklevelet. 1954. január 1-től haláláig megszakítás nélkül az egyetem Üzemtani Tanszékén dolgozott. 1962-ben egyetemi doktori fokozatot, majd 1968-ban kandidátusi oklevelet szerzett. Oktatói pályafutása kezdetétől a mezőgazdasági gyakorlat legégetőbb kérdései foglalkoztatták. Kísérleteket végzett a gépesített gabonabetakarítás folyamatának szervezésére, majd a cukorrépa ágazatot vette vizsgálat alá. Kandidátusi értekezését is ebből a témakörből készítette.

A gyakorlat érdekében munkálkodó tudósként tisztában volt azzal, hogy magas szinten csak az tud oktatni, aki nem csak termelészervezési ismeretekkel rendelkezik, hanem tisztában van azok gazdasági összefüggéseivel, rendszerével is.  Az Üzemtani Tanszéken megjelentetett tankönyvek közül a három kötetes „Mezőgazdasági vállalati gazdaságtan” (1976-77-78), és az 1984-ben kiadott „A mezőgazdasági vállalati gazdálkodás alapjai és szervezése” tankönyvek megírásában vett részt, emellett a mezőgazdaság műszaki fejlesztése és a cukorrépa ágazat ökonómiája és szervezése témakörben jelentette meg cikkeit. Kiemelkedő oktatói tulajdonságokkal rendelkezett, az egyetemi hallgatók szívesen látogatták előadásait. Mérnöktanári oklevelet is szerzett, majd először a tanszékén, később pedig a Mezőgazdasági Karon is kamatoztatta kiváló oktatásszervezési érzékét és tapasztalatait. 1975-től dékánhelyettessé, 1981-től dékánná választották.

Kari vezetőként fontos feladatává vált az 1970-ben létrehozott, és az Üzemtani Tanszék felügyelete alatt álló üzemszervezési szakirány támogatása. Az átalakuló, korszerűsödő mezőgazdaságnak szüksége volt olyan szakemberekre, akik a termeléstechnológia mellett a nagyüzemi gazdaságok (a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok) irányítási, szervezési, pénzügyi és jogi sajátosságaival is tisztában vannak, és alkalmasak vezető tisztségek betöltésére is ezekben a gazdaságokban. A legkiválóbb hallgatókat szívesen fogadták az akkoriban fontos szakmai irányító szerepet betöltő szervezetekben is, mint az Állami Gazdaságok Országos Központja (ÁGOK), vagy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT). Dékánhelyettesként, majd dékánként személyesen is támogatta a képzést, segítette a végzett hallgatók elhelyezkedését.

1983-ban, Tóth Mihály professzor visszavonulásakor megbízták az Üzemtani Tanszék vezetésével. Munkásságának újabb, reményteljes szakaszát azonban sajnálatos korai halála 1984-ben lezárta.