Székely Magda

Székely Magda

Agrárközgazdász, a közgazdaság-tudomány doktora, egyetemi tanár, az Állatorvostudományi Egyetem Agrárgazdaságtani Tanszékének vezetője volt. A termelőszövetkezetek közgazdasági problémáinak, kooperációinak, a vállalati struktúrának, a munkadíjazás fejlesztésének elismert hazai kutatója, az agrárszakember-továbbképzés és -vezetőképzés tanára. Csizmadia Ernő akadémikus (1924–1984), agrárközgazdász felesége.

Székely Magda 1927. október 8-án született Karoson (Borsod vármegye), földműves családba. Általános iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Sátoraljaújhelyen, majd a tanítóképzőt Nyíregyházán és Sárospatakon végezte. 1947-ben Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, és annak agrárszakán 1951-ben agrárközgazdász oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt is dolgozott, a népi kollégium titkára és a politikai gazdaságtani tanszék szemináriumvezetője volt. 1951-ben a Mezőgazdasági Akadémia, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtani Tanszékének gyakornoka, tanársegéde, később adjunktusa lett. 1964-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársává nevezték ki. 1977-ben lett a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézet egyetemi tanára, a Társadalomtudományi és Vezetőképzési Osztály vezetője. Aktív szervezője és előadója volt a vezetőképzésnek. 1984-ben az Állatorvostudományi Egyetem Agrárgazdaságtani Tanszékének vezetésére kapott megbízást. Hirtelen halála 1985-ben megakadályozta szép terveinek megvalósításában. 

Tudományos munkásságát a határtalan szorgalom jellemezte. Fő kutatási területe a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődésének közgazdasági problémái voltak. Kutatói eredményeit, következtetéseit 60 tudományos dolgozatban és könyvekben tette közzé, például: A megoldás útja a termelőszövetkezeti munkadíjazásban (1966), A vállalati struktúra új vonásai az élelmiszer-gazdaságban (1983). Gönczi Iván Csimadia Ernőné Székely Magda 1966-ban megjelent könyvének recenziójában a Gazdálkodás hasábjain a mű újszerűségét emeli ki, valamint, hogy a termelőszövetkezeti munkadíjazás és jövedelemelosztás fogyatékosságait nem pusztán a termelőszövetkezet, mint vállalat belső üzemgazdasági problémájaként, hanem olyan gazdasági hiátusként tárgyalja, amely a legközvetlenebb összefüggésben van az elosztási viszonyokkal, illetve e viszonyok ösztönző hatásával.

Számos figyelemre méltó kutatási eredmény jellemzi társszerzőként megjelentetett munkáit és könyveit is. 1976-tól a gazdasági társulások, az integrációs kapcsolatok közgazdasági problémáival foglalkozott. E témában megírt disszertációja – A vállalati rendszer fejlődési iránya és feltételei a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban – alapján nyerte el a közgazdaság-tudomány doktora fokozatot. Aktív nemzetközi kapcsolatait jelzi számos nemzetközi kongresszuson elhangzott beszámolója. Oktatómunkáját szakmai képzettségén felül az elhivatottság, a közvetlenség, a sugárzó jóindulat és segítőkészség tette példaértékűvé. Munkája megbecsüléseként a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta 1977-ben. 

Életének szerves része volt a társadalmi munka is, ami a népi kollégiumtól kezdődően végigkísérte életútját. A Közgazdasági Társaság választmányának tagja, a Magyar Agrártudományi Egyesület női agrárszakembereinek szervezője, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökségének, ügyvezető elnökségének tagja volt. 1985. január 1-jén hunyt el, 58 éves korában.