Ihrig Károly

Ihrig Károly

Mottó: "Ez a munka nem programot vagy propagandát fejt ki. Tényeket ír le és összefüggéseket keres a közgazda szemével. Lehet, hogy egyes megállapításai ábrándokat tépnek szét; ezzel szemben mások talán oly igazságokra mutatnak rá, melyek a szövetkezetek jelentőségének elismerését és érvényesülését annál is inkább előmozdíthatják, mert az elfogultságtól mentes közgazdasági igazság kutatása során kerültek napfényre." (Ihrig Károly: A szövetkezetek a közgazdaságban, 1937 - Előszó) 

Ihrig Károly 1892-ben született az Arad vármegyei Szemlakon evangélikus családban, Ihrig Károly gyógyszerész és Müller Irma fiaként. Elemi iskoláit és a gimnázium négy alsó osztályát Bonyhádon, a felsőbb osztályokat Szekszárdon végezte, ott is érettségizett 1910-ben. A Budapesti Tudományegyetem Jogi Karának hallgatója lett, de az első világháború miatt csak 1918-ban szerzett jogtudományi doktorátust. 1914 és 1918 között megszakításokkal frontszolgálatot teljesített, 1918-ban tüzér főhadnagyként szerelt le. A Budapesti Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karán lett a Szövetkezetpolitikai Intézet tanársegéde, majd 1919 és 1934 között adjunktusa. Sokat köszönhetett Czettler Jenő professzornak, aki mint fiatal jogtudományi doktort meghívta magához tanársegédjének. Ihrig itt kötelezte el magát a szövetkezeti gyakorlat és elmélet tudományos vizsgálatával.  1924-ben a szövetkezeti politika tárgykörben magántanári képesítést szerzett és egyetemi magántanár lett. 1934-ig a Magyar Gazdaszövetség igazgatója volt. 

1934-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán a szövetkezetpolitika nyilvános rendkívüli, majd 1936-ban nyilvános rendes tanára lett. 1934 és 1945 között a Szövetkezetpolitikai Intézet és 1941-től 1948-ig a kezdeményezésére felállított Mezőgazdaságpolitikai Intézet igazgatója, 1941 és 1942 között pedig a Kar dékánja volt. 1941-ben az MTA Vigyázó Ferenc és Serbán-díjával ismerték el. 

1935-től 1941-ig a Darányi Ignác Tudományos Társaság főtitkára, majd 1944-ig alelnöke volt. Alelnöke volt az Országos Mezőgazdasági Termelési és Költségvizsgáló Intézetnek és ügyvezető alelnöke a londoni International Conference of Agricultural Economists magyar csoportjának, és tagja volt párizsi Association Internationale d’Études Cooperatives-nek is. 

A modern magyarországi mezőgazdasági statisztikai és agrárökonómiai kutatások elindítójaként, illetve a szövetkezet-elmélet hazai úttörőjeként és nemzetközileg elismert művelőjeként tartják számon. A racionális és logikus gondolkodású Ihrig kutatásai és elemzései során, igyekezett mindig releváns és kiterjedt adatbázisra támaszkodva, az adott helyzetet megismerni és ezután elvégezni az elméleti elemzést. Éppen ezért nagy súlyt helyezett a szövetkezeti és agrárstatisztika fejlesztésére, mely témakörből jelent meg első könyve 1928-ban Berlinben.

Munkásságának csúcsa szövetkezeti szempontból a húszas évek utolsó éveire, illetve a harmincas évekre esett, míg agrárgazdaságtani tevékenysége a negyvenes években tetőzött. Új eredményeket ért el a magyarországi szövetkezetek gazdasági vizsgálata terén. Elemzéseiben (A szövetkezetek a közgazdaságban, 1937) meggyőzően bizonyította, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek legfőbb célja a tag egyéni gazdaságából származó jövedelmének növelése, valamint a tagok saját gazdaságukba és a szövetkezetekbe befektetett tőkéje megtérülésének biztosítása. Vagyis a szövetkezet „kifelé”, mint piac- és profitorientált gazdasági társaság viselkedik, azaz a piacon a legfőbb célja a minél több jövedelem termelése. A szövetkezet működése során keletkezett többlet azonban a tagokat illeti meg – hisz a szövetkezetet éppen ezért a többletjövedelemért hozták létre. A tagok egymással szemben nem törekednek profitra, ellenkezőleg: a megtermelt hasznot a szükséges tételek levonása után szétosztják a tagok között. Nagy súlyt helyezett a szövetkezeti alapelvek, identitás és a hatékonyság vizsgálatára, különösen a koncentráció és az önsegély kérdése foglalkoztatta, az állam-szövetkezet kapcsolatkör mellett. Érdeklődést tanúsított a szövetkezeteknek a mezőgazdaság vertikális integrációjában, illetve növekedésében betöltött szerepe iránt is.

Szövetkezeti vizsgálódásait kiterjesztette az agrárpolitika tágabb területére is, itt főleg a piaci mechanizmus mezőgazdaságban betöltött szerepét vizsgálta. Megállapította, hogy piaci korrekcióra szükség van, azaz az állam szabályozó közreműködése mellett foglalt állást. Ez a szövetkezetek esetében például a versenyképesség gazdasági megalapozottságát jelentené a gyakorlatban, szociálpolitikailag pedig az állami gondoskodást. Különösen értékesek az állami beavatkozás jelentőségével és az egyéni mezőgazdasági tevékenység szabályozásával kapcsolatos dolgozatai.

1941-ben jelent meg alapvető jelentőségű műve "Agrárgazdaságtan" címmel, melyben addigi előadásait és vizsgálódásait foglalja össze szoros, jól tanulmányozható stílusban. A könyv tematikája és a vizsgált témakörök alapján Ihrig Károly a magyar nyelvű "agrármarketing" egyik előfutárának is tekinthető. E főműve mellett számtalan agrárpolitikával kapcsolatos tanulmánya jelent meg, főként a „Magyar Gazdák Szemléje” című folyóiratban, melynek évtizedekig szerkesztője volt.

Ihrig kezdeményezésére a földművelésügyi miniszter 1941-ben létrehozta a Mezőgazdaságpolitikai Intézetet, amely a magyarországi komplex agrárkutatás központjává vált feldolgozva a területgyarapítások után kialakult régi-új ország mezőgazdasági sajátosságait. A második világháború után, 1946-ban a Magyar Agrártudományi Egyetemen a szövetkezetpolitika nyilvános rendes tanára és a rövid életű Dunavölgyi Agrártudományi Kutató Intézet (1946) igazgatója lett, amely a szomszédos országok – különösen Románia – agráriumával is foglalkozott, nem titkolva, hogy elsősorban az egymásra utalt Duna völgyi népek együttműködését támogatva. Miután mindkét intézetét felszámolták, Ihrig Károlyt 1949-ben kényszernyugdíjazták. Nyugdíjasként orosz nyelvű mezőgazdasági irodalmat tolmácsolt és bibliográfiai munkákban vett részt. 1952-ig az Országos Mezőgazdasági Könyvtár (OMK) fordítója, 1952 és 1954 között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum bibliográfusa, majd a Mezőgazdasági Üzemszervezési Intézet, illetve az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének szakértője volt. Itt alkotott munkáinak egy része megjelent, másik része kéziratban maradt. Az 1950-es évek közepén – nyugdíjas szakértőként – térhetett vissza a tudományos életbe, 1957 után újra publikálhatott. Néhány, a Szövetkezeti Kutató és Dokumentációs Irodának írt, főként a szocialista szövetkezeti elmélettel foglalkozó, valamint a polgári szövetkezeti demokrácia kérdéseit tárgyaló tanulmánya is megjelenhetett. Élete utolsó évtizedében visszatért régi témájához, ezúttal azonban a nyugat-európai és az amerikai szövetkezeti fejlődés sajátosságait, a fejlett ipari országok mezőgazdaságának újabb jelenségeit, valamint a nyugati demokrácia és az agrárpolitika összefüggéseit vizsgálta.

Öt nyelven több mint háromszáz művet publikált. Kiemelkedő szerkesztői munkássága. 1930 és 1944 között a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet számára összeállított magyar mezőgazdaságról szóló évi jelentések szerkesztője, 1934-től 1968-ig A magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete c. könyvsorozat I–VIII. köteteinek társszerkesztője volt. 1941 és 1944 között a Magyar Gazdák Szemléje és a Darányi Ignác Tudományos Társaság Kiadványai, 1941-től 1948-ig pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdaságpolitikai Intézet Kiadványai szerkesztőjeként is dolgozott. 

1970 augusztus 27-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben található sírját 2007-ben védetté nyilvánították. Nevét viseli 2002-től a Debreceni Egyetemen az Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola és 2010-től az Ihrig Károly Tanulmányi Verseny.  2010-ben egykori, XI. kerületi lakóházánál, a Lágymányosi u. 16. számú ház homlokzatán tiszteletére emléktáblát avattak.